Arizona program

Sportoló tanulóink tanulásra fordítható szabadideje kevesebb a korosztályos átlagnál. Szellemi fizikai adottságaik ugyanakkor az átlagosnál erősebb tempójú és mélységű tanórai munkára teszik képessé őket. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy nem rendelkeznek mindannyian az ehhez szükséges motivációkkal, vagy egy-egy nehezebb élethelyzetben ( ami lehet akár egy elvesztett fontos mérkőzés is ) képtelenek a fegyelmezett órai munkára.

 

Magyar órán a tanár felteszi a kérdést: Melyik verssel foglalkoztunk az elmúlt órán? Pisti jelentkezik, majd kiesik a padból. A tanár titokban örül, Pisti végre tanult, felszólítja. Mire Pisti: WC-re kell mennem (öt perccel becsöngetés után). Ez az apró megjegyzés kizökkenti a tanulókat és a tanárt is az óra normális menetéből. Nem maradnak el a megjegyzések, a nevetések, Pisti kimegy, mire elcsitul a hangulat, jön vissza, ami újabb kizökkentéssel jár. Egy-egy ilyen kis jelenet néhány percet elvesz az órából, megzavarja az órai munkát.

 

A tanulók kisebb-nagyobb fegyelmezetlen megnyilvánulásainak kezelésére vezeti be egyre több iskola az Arizona programot.  A program lényege az egymás iránti tisztelet, az egyéni felelősségérzet kialakítása. Ez azzal jár, hogy a tanulóknak vállalniuk kell a felelősséget és a következményeket döntéseikért.

 

A program eredete:
Edward E. Ford vezette be 1994-ben egy phoenixi iskolában, Arizonában (innen az elnevezés). Sikere miatt széles körben elterjedt. Németországban dr. Stefan Balke (német pszichológus) alkalmazta először. Magyarországon először
Schwetzingen-i ( Hilda-Schule Németország ) partneriskolájuktól adaptálva, a pápai Weöres Sándor Általános Iskola alkalmazta. Azóta egyre szaporodik a programot alkalmazó iskolák száma. . ( Közelünkben pl. Cegléden (Várkonyi Általános Iskola), Karcagon ( Kádas György Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon és Gyermekotthon), Törökszentmiklóson ( Hunyadi Mátyás Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola)

 

 A három alapszabály:

1. Minden tanulónak joga van a zavartalan tanuláshoz.

2. Minden tanárnak joga van a zavartalan tanításhoz.

3. Mások jogait tiszteletben tartom.

 

 

A program megvalósulása a gyakorlatban

 

 

A rendetlenkedő tanulót felszólítja a tanár arra, hogy hasonlítsa össze viselkedését a három alapszabállyal, és fogalmazza meg, melyik szabály ellen vétett. ( Ha a tanuló nem tudja megnevezni a szabályt, a tanár teszi meg helyette.)

 

Megkérdezi a tanár, hogy be akarja-e tartani ezeket a szabályokat, vagy inkább kimegy a tréningszobába. A tanulón múlik, hogy változtat-e a viselkedésén, vagy a tanterem elhagyása mellett dönt. Amennyiben ez utóbbit választja, a tanár kitölt egy információs lapot, és a diák elhagyja az osztálytermet.

 

Ha a tanuló - döntése ellenére - nem változtat a viselkedésén, az esetben a tanár kiküldheti őt a tréningszobába.

A lényeg a saját egyéni döntésen van! Ha marad, és újra zavarja az órát, már nincs lehetősége a választásra, ki kell mennie a tréningszobába, hiszen tudatosan döntött a szabályok ellen.

 

Természetesen nincs szabály arra, hogy mi minősül az óra zavarásának, azt mindig a tanár dönti el. Az egyes tantárgyak jellege, a tanár pedagógiai felfogása, az egyes osztályok, csoportok karaktere különböző.

A tanár nem fogadhatja el, hogy a tanuló úgy döntsön, hogy a teremben marad, és zavarja az órát. A fent említett kérdések megválaszolása tudatos gondolkodást kíván a diáktói arra vonatkozóan, hogy a viselkedése megengedett-e az osztályszabályok keretein belül.

  Ha a diák úgy dönt, hogy elhagyja az osztálytermet, a tréningszobába kell mennie. A tanár egy információs lapon kulcsszavakkal jelzi a rendetlenkedés módját és az osztályterem elhagyásának időpontját. (4. sz. melléklet)

 Fontos még megemlíteni, hogy amennyiben a tanuló elhagyja az osztálytermet, a tananyagot pótolnia kell. A távozása nem mentesíti a következő órai esetleges felelés vagy dolgozatírás alól. Ha dolgozatírás közben hagyja el az osztálytermet, a dolgozatot addig értékeljük, ameddig megírta.

A tanulónak három perce van megérkezni a tréningszobába, illetve visszatérni az osztályterembe, ennek túllépése esetén az óra igazolatlan órának minősül.

 

Munka a tréningszobában

 

Az ügyeletes tanár a tréningszobában átveszi az információs lapot, és az ott lévő űrlapon regisztrálja a tanulót. (5. sz. melléklet) Itt a diák kap egy tervkészítő lapot (6. sz. melléklet), és átgondolhatja, melyik szabályt sértette meg, milyen következményei vannak magára és társaira nézve a magatartásának. A következő lépésben tervet készít arra vonatkozóan, hogyan tudná a jövőben az ilyen viselkedést elkerülni.

Tervében át kell gondolnia: hogyan érhetem el céljaimat anélkül, hogy zavarnám a többieket. A terv elkészítésében segíthet a szobában lévő tanár, ha ezt a diák szeretné.

Ha a tanár a diák által elkészített tervet nem tartja megfelelőnek, akkor ezt a diáknak még egyszer át kell gondolnia. Talán az egyik legtöbb gondot okozó kérdés a "Mi az oka, hogy így viselkedtem?". A tanulók nehezen látják be a saját felelősségüket, könnyebb a másikra hárítani ezt. Természetesen a "Nem tudom" válaszokat nem fogadhatjuk el, hiszen a cél, hogy felelősséggel gondolja végig tetteit és annak következményeit.

 

A tervkészítés fontos pontja a segítségkérés lehetősége, minden esetben olyan felnőttet kell, hogy megnevezzen, akiben megbízik. Ez lehet az osztályfőnök vagy bárki a tantestület tagjai közül. Első esetben a tanuló maga dönthet úgy, hogy megkeresi a megnevezett felnőttet. A probléma ismétlődése estén a programvezető értesíti a tanuló által megnevezett kollégát, aki megkeresi a tanulót.

 

Ha a felügyeletet ellátó tanár a diák tervét megfelelőnek tartja, elfogadja, akkor a diák egy információs lappal visszatérhet az osztályba. (7. sz. melléklet).

 

A második alkalomtól kezdve a kiküldött tanulónak egy kérdőívet is ki kell töltenie. ( 9. sz. melléklet)

(Eredetileg a heti megbeszélésen töltik ki)

 

Fontos az információs lapokon az időpont, hiszen így tudjuk ellenőrizni, hogy mikor érkezett a tanuló a tréningszobába, illetve vissza az osztályba.

 

A tanuló az óra utáni szünetben köteles időpontot kérni a tanártól az esetmegbeszélésre. A tanár megjelöli a helyet és az időpontot. Erről a beszélgetésről még nem készül jegyzőkönyv. Amennyiben a tanuló nem kér időpontot, a tanár ezt bejegyzi a tanuló tréningszobában lévő egyéni lapjára, illetve a digitális naplóban értesíti a szülőt.

 

Ha a kiküldött tanuló nem a tréningszobába megy, vagy nem tér vissza a tanórára, igazolatlan órának minősül.

 

A tanulók által elkészített tervet osztályonként külön dossziéban gyűjtjük.

Ez megkönnyíti számunkra a havi összesítéseket, jobban nyomon tudjuk követni az egyes tanulók óraelhagyásait.

Egy összesítésben osztályonként regisztráljuk az óraelhagyókat. Ennek a lapnak a segítségével nagyon jól nyomon követhető, hogy ki hányszor hagyta el az órát. (8. sz. melléklet)

 

 

Tanácsadó megbeszélések

 

A tanácsadó megbeszélések sorában az első - a diák és az általa, a terv lapján említett személy között történik. A beszélgetések során megpróbáljuk az okokat felderíteni. Ebben a bizalomnak nagy szerepe van, fontos, hogy a tanuló el merje mondani problémáit, gondjait. Ezeken a megbeszéléseken sok olyan dologra fény derülhet, ami a tanuló viselkedését megmagyarázza, és segíthet a megoldásban.

 

Ha egy tanuló 5 alkalommal volt a tréningszobában, segítő beszélgetésre hívjuk. Ezen a beszélgetésen részt vesz a diák osztályfőnöke, a tanuló által választott pedagógus és az iskolapszichológus és a gyermekvédelmi felelős. A beszélgetésen való részvétel lehetőségét a szülőnek is felajánljuk. A megbeszélést az osztályfőnök szervezi.

 

Ha egy tanuló 10 alkalommal került a tréningszobába, a segítő szándékú beszélgetésbe bevonjuk a szülőt is, akit hivatalos levélben értesítünk az előzményekről, és időpontot egyeztetünk vele.

 

15 alkalom után az intézmény vezetője, a tanuló osztályfőnöke, egyik szülője, a tanuló által kiválasztott pedagógus és a tanuló vesz részt a beszélgetésen.

 

20 alkalom után a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat felé jelezzük a problémát, és közös beszélgetésre is sor kerül.

 

Amennyiben a szülővel nem tudjuk felvenni a kapcsolatot, a problémákat mindenképpen jelezzük a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnak.

 

A beszélgetésekről minden esetben jegyzőkönyv készül, amelyeket a beszélgetés résztvevői aláírásukkal hitelesítenek.

Évente két alkalommal szervezünk pszichológus vezetésével a szülők számára beszélgetéseket. Ezeken a pszichológus a szülők által feltett kérdésekre válaszol.

 

Az Arizona csoport tagjai havonta egyszer üléseznek, különleges eseteknél alkalomszerűen is.

 

A gyerekek gyakori kérdései (válaszok zárójelben):

 

* Ha valaki megszegi valamelyik alapszabályt, kap-e büntetést? (Nem, ez nem jelent osztályfőnöki vagy szaktanári beírást, ennél sokkal fontosabb, hogy a kint lévő tanuló nem tudja zavarni társait a tanulásban.)

* Mi van akkor, ha a társam zavar, és engem szólítanak fel a terem elhagyására? (Ha ezt a megfelelő módon hozod tudtára tanárodnak, nem hiszem, hogy előfordul majd.)

* Egyszerre több gyerek is kiküldhető? (Nem kiküldésről van szó, hanem a Te döntésedről. Ha többen is ezt az utat választják, akkor igen.)

* Egy órán többször is kimehet ugyanaz a gyerek? (Igen.)

* Mi van akkor, ha a tréningszobában is hülyéskedik? (Ezt bízd rá az ott tartózkodó felnőttre. Szerintem megtalálja a módját, hogy elbeszélgessen értelmesen a gyerekkel.)

* Addig leszünk ott, amíg nem tanulunk meg viselkedni? (A tanulás ennél hosszabb folyamat, abban szeretnénk segíteni, hogy gondolkodj el az órai viselkedéseden. )

* Ha eltelik az óra, és nem töltöttük ki a lapot, akkor mi lesz? (Nem hiszem, hogy ez a cél. Akkor is vissza kell menned a következő órára, de elfecséreltél egy alkalmat, amikor kicsit elgondolkodhattál volna a tetteiden és a felelősségeden. )

* Összeadódnak-e az alkalmak 4.-től 8.-ig? (Nem, egy tanéven belül adódnak össze.)

* Ha én kimegyek, lehet-e, hogy mások is ott lesznek? (Persze, elképzelhető, hogy azon az órán más is úgy döntött, hogy inkább a tréningszobában gondolkodik a viselkedéséről.)

* Ha valaki jó tanuló, jó magaviseletű, de van egy óra, amit nem szeret, és ki akar menni, akkor mi van? (Minden kinn lét a saját döntéseden múlik. Nyilván végiggondolod, hogy miért akarsz inkább kimenni, milyen következményei lesznek ennek, és döntesz.)

* Nem vesz-e ez el sok időt az órából? (Nem többet, mintha egy rendetlen gyerek a teremben marad, és folyamatosan zavarja az órát.)

* Kapunk igazolatlant? (Nem, te az órának azt a részét is az iskolában töltötted tanári felügyelet alatt, csak nem az adott tananyaggal. Igazolatlan órát csak akkor kapsz, ha három percen belül nem lépsz be a tréningszobába, vagy nem térsz vissza az osztályterembe.)

* Ha egyszer küldenek ki, azt megtudja-e a szülő? (Az iskolától nem, a többi a Te őszinteségeden múlik.)

* Az öt alkalom tantárgyanként értendő? (Nem, a tantárgyak összeadódnak.)

* Ha tudom, hogy felelni fogok, és rosszalkodom, akkor kiküldenek-e? (Nem hiszem, hogy jó nyomon jársz. Nem tudod megúszni mindig a számonkérést.)

* Ki lehet rúgni a gyereket az iskolából? (Ez a program nem erről szól. Segíteni akarunk az órák zavartalan megtartásában; nem ellenetek, hanem értetek kerül sor a bevezetésére.)

* Egyszerre hány gyereket fogadhatnak a tréningszobában? (Nincs erre szabály.)

* A gyerek javasolhatja-e, hogy küldjenek ki valakit? (Nem, ez a tanár feladata és a rendbontó döntése.)

* A diák küldhet-e ki tanárt? (Félreértettél valamit. Ez a program a tanítás zavartalanságát szeretné segíteni, és ehhez a tanárra mindenképpen szükség van a tanórán.)

* Testnevelés óráról kiküldhetnek-e? (Bármilyen órán kimehetsz, ha úgy döntesz, vagy a tanárod úgy ítéli meg, hogy nem tartod be a megállapodást.)

* Mi van, ha nem a tréningszobába megy? (Ha nem tér vissza óra végéig a tanuló, és nem adja le a visszaküldő lapot a szaktanárnak, akkor igazolatlanul volt távol az óráról, és ez már más fegyelmi vétség, aminek megvannak a következményei.)

* A napközire is vonatkozik? (Nem, ez csak a tanórák ideje alatt működik.)

* A tréningszobában mi van? (Ez a szoba más, mint a tanterem. Asztalok, székek - nyugodt légkör, ahol végiggondolhatod, mit miért csináltál.)

 

 

Szülők gyakori kérdései:

 

* Mi történik, ha dolgozatírás közben megy ki a gyerek a tréningszobába? (Az addig elvégzett munkáját értékeli a tanár.)

* Mi van, ha nem foglalkozik a programmal a diák? (Nehéz lesz kikerülnie, hiszen az iskola részévé válik a program, és szabályai minden tanulóra vonatkoznak. )

* Mikor lesznek a tréningszobában való tartózkodás utáni beszélgetések? (Ezekre közös egyeztetést követően kerül sor. Azok a beszélgetések, amelyek szülők, illetve több felnőtt bevonásával zajlanak, mindenképpen a délutáni órákban.)

* "Lógásra" fogják használni a gyerekek ezt a programot? (Biztos lesz, aki ezt is megpróbálja, de a program egymásra épülő szintjei, az elbeszélgetések előbb-utóbb világossá teszik, hogy nem ez acél.)

* Mi lesz a következménye a kiküldésnek? (A távozó gyerek nem vesz részt az órán, az ott elhangzó ismereteket önállóan kell bepótolnia. Nem jelent mentességet a számonkérés alól az, hogy a gyerek úgy döntött, nem kíván benn maradni az órán.)

* Ha rendszeresen egy pedagógusnál megy ki ugyanaz a gyerek, akkor mi lesz? (A csoport havonta összesíti az alkalmakat, nézi a gyakoriságot, a távozások mutatóit. Ha ezt tapasztaljuk, akkor a kollégával és a gyerekkel közösen leülünk beszélgetni a problémáról.)

* Hogy tudjuk kikerülni, hogy ne "buliból" menjen ki a gyerek? (A gyerekeknek az a "buli", ha saját közegükben, osztálytársaik előtt tudják produkálni magukat. Amikor elhagyják az osztályt, a közönségüket vesztik el, és ez már nem "buli".)

 

A program hatása, a pápai Weöres Sándor Általános Iskola  tapasztalatai

 

A tanítás hétköznapjaira kifejtett hatások  

 

 A tanítás megzavarása és a fegyelmezési problémák nemcsak a tanítási-tanulási folyamat hátráltatói voltak, hanem küzdelem a tanulók és tanárok között. Ez a hatalmi harc sok esetben feszültséghez vezetett. A bevezetett fegyelmezési programmal azt tűztük ki célul, hogy ezeket a konfliktusokat hatástalanítsuk. A tapasztalatok szerint eddig ezeknek a konfliktusoknak a megbeszélése jelentős időt vett el az órából, melynek következtében a tanítási idő jelentős része ment tönkre. A programnak köszönhetően azáltal, hogy a zavaró diák a tréningszobába megy egy tervet kidolgozni, mind a tanár, mind a diák távolságot nyer a zavaró eseménytől, eltávolodhat a zavaró körülménytől. Nyugodtabbá vált az órák légköre és órák után a tanári szoba légköre is.

 

A tanárok beállítottságára, viselkedésmódjára kifejtett hatások

A fontos változások mindenekelőtt abban láthatóak, hogy a tanórára effektíven több idő áll rendelkezésre, mert a zavaró diákok okozta "eltérítések" csökkentek. A tanórára betervezett "irányvonal" nem vész el, ami pozitívan hat a munka légkörére. Az a lehetőség, hogy a zavaró diák még a saját tűrőképességünk végének elérése előtt elhagyja az osztálytermet, lehetővé tette számunkra, hogy tiszteletteljesen és nyugodtan beszélhessünk a zavaró diákokkal. A program eredményeként a zavaró diákokat nem úgy nézzük, mint rendetlen tanulókat, hanem úgy, mint akiknek a fejlődéséhez különleges segítségre van szükségük.

  Gyakran adódik azonban konfliktus a tanároknál a tradicionális (szokványos) és a programban meghatározott viselkedésmód között. Az évek során beidegződött hozzáállástól - hogy minden, ami az osztályteremben történik, a

tanár felelőssége[1] - nem olyan egyszerű eltérni, ami a gyakorlatban a fegyelmezési program célkitűzéseiben hátráltatóan hat.

  Egy további konfliktus abban rejlik, hogy néhány tanárnak nehezére esik tudomásul venni azt, hogy a diák úgy dönt, nem vesz részt az órán, inkább a tréningszobába megy. A kollégák kijelentései szerint az a félelem áll ennek középpontjában, hogy a diák így túl sok órát mulaszt.[2] Inkább abból kell kiindulnunk, hogy a zavaró diákok akkor sem tanulnának, ha részt vennének az órán, mert nem készek a fennálló munkára koncentrálni, viselkedésükkel eltérítik a munkától társaikat is.

  A program célja mindenekelőtt a tanulni kész diákokért való állásfoglalás: az ő jogaikat sosem szabad feláldozni a zavaró diákok kedvéért.

 

A program kedvező hatásai az alkalmazó iskolákban:

 

A tanórai konfliktusok megoldása nem a tanórára hárul.

- A tanórán előforduló konfliktushelyzetek mérséklődnek, minimálisra csökkennek.

- Zavartalanabb a tanórák menete, légköre és az órák után a tanári szoba légköre is.

- A tanórára betervezett „irányvonal” nem vész el.

- A zavaró diák lehetőséget kap a tanóra alatt problémájának megoldására az osztályon kívül az ún. tréningszobában, ahol egy pedagógus mindig a segítségnyújtásra készen várakozik.

- Az a tény, hogy a zavaró diák még a saját tűrőképességünk végének elérése előtt elhagyhatja az osztálytermet, lehetővé teszi számunkra, hogy tiszteletteljesen és nyugodtan beszélhessünk velük. Ezáltal úgy tekintünk ezekre a gyerekekre, mint akiknek a fejlődéséhez különleges segítségre van szükségük.

- Megerősítjük a tanulni kész diákokat abban a tekintetben, hogy az ő jogaikat nem áldozzuk fel a zavaró diákok kedvéért.

- Nem érzik a kollégák tehetetleneknek magukat a renitensekkel szemben.

- A zavaró diák távozása után nyugodtabb a légkör az osztályban.

- Többet beszélgetünk az arra rászoruló gyerekekkel, erősödik a velük való kapcsolat.

- A kezelhető gyerekek még fegyelmezettebbek lettek.

- Pozitív visszajelzések a gyerekektől.

- Fény derült a szülők felelősségének nyilvánvaló voltára.

- Kénytelenek voltak azok a szülők is felvenni az iskolával a kapcsolatot, akik korábban ezt sosem tették meg.

- Erősödött a társintézményekkel az iskola kapcsolata.

- Pozitív szülői visszajelzések a programmal kapcsolatban.

- Az iskola megítélésének javulása.

 

 

Felmérések eredménye

  A program bevezetése óta két alkalommal végeztünk felmérést a tantestület tagjainak körében arról, hogy mi a véleményük az újítással kapcsolatban. Az első ilyen felmérés a 2006/2007. tanév végén történt.

 

Három témakör köré csoportosítottuk a kérdéseket:

1. Hozott-e változást az iskola életében az Arizona Program?

2. Mit hozott a projekt a tanároknak?

3. Mit hozott a projekt a diákoknak?

 

  A kérdőívek értékelése során bizonyosságot kaphattunk a bevezetett program létjogosultságáról. A válaszadás önkéntes volt, mégis a tantestület 90%-a érezte fontosnak a véleménynyilvánítást.

  A többség véleménye alapján javult az iskola megítélése a program bevezetésével a szülők körében. A tantestületben a projekt elfogadása, támogatottsága jó. Az Arizona csoport munkájáról szóló tájékoztatást a kollégák megfelelőnek ítélték. A tréningszobai eljárást, annak lépéseit a válaszadók 70%-a tartja jónak. A tantestület tagjai érdeklődnek az Arizona csoport munkája iránt. Az osztályközösségek esetében a fegyelmezési programot jó minősítéssel hatékonynak tartották a kollégák (70%). A rendbontó gyerekek esetében ez a hatékonyság valamivel kisebb a kollégák véleménye szerint.

A válaszadók úgy vélik, hogy javult a közérzetük ezzel a lehetőséggel.

Nem volt olyan kolléga, aki a "Nem ért egyet a programmal" kérdésre igennel válaszolt volna.

  A tantestület tagjai úgy ítélték meg, hogy az osztályok munkáján, hangulatán a rendetlenkedő gyerek távozása után pozitív változás tapasztalható.

 

Pozitív vélemények:

- A program beváltotta a reményeket, bevezetése sikeres volt.

- Nem érzik a kollégák tehetetlennek magukat a renitensekkel szemben.

- Néhány osztályban nagyon éreztette hatását

- Zavartalanná vált a tanórák nagy többsége.

- Amíg a renitens nincs bent az osztályban, jól lehet dolgozni, de a renitensre nincs mindig visszatartó hatása.

- Kevesebb a rendbontás, segít megoldani a konfliktusokat.

- A zavaró diák távozása után nyugodtabb a légkör az osztályban.

- Többet beszélgettünk az arra rászoruló gyerekekkel, erősítette kapcsolatunkat.               

- Pozitív a hatása az osztályközösségre.

- A kezelhető gyerekek még fegyelmezettebbek lettek.

- Fegyelmezetlenség esetén elég figyelmeztetni a gyerekeket a szabályokra.

- Javult a fegyelem.

- Pozitívak a gyerekek visszajelzései is.

- Fény derült a szülők felelősségének nyilvánvaló voltára.

- Hasznosak voltak a "visszaesőkkel" folytatott beszélgetések.

 

Negatív vélemények:

- Nem alkalmazta mindenki a módszert, noha voltak gondjaik.

- Nem megfelelően alkalmazták, néhány kollégánál "kiküldő" programmá

változott.

- A renitens tanulók egy része visszatérés után sem kapcsolódott be a munkába.

- Néhány gyereknek ez a program sem használ.

- Nem tartotta mindenki tiszteletben a program szellemiségét.

 

A változtatásokra vonatkozó javaslatok:

- Győzzük meg a program alkalmazásáról azokat, akiknek gondjai vannak, mégsem élnek a program adta lehetőséggel. - Fontos az egységesség.

- Jobban bevonhatnánk a szülőket.

- Újra kellene összevont szülői értekezletet tartani a tájékoztatás céljából.

- A beszélgetésekhez szakember segítségét kellene kémi.

- Fontos lenne a szakmai továbbképzés (az Arizona csoporton kívüli kollégák számára is).

- Ki kellene dolgoznunk a programot az 1-3. osztályokra is.

 

  A fent vázolt összegzést látva vannak még gondjaink, megoldásra váró problémáink, megfontolás tárgyát képező javaslataink, de állíthatjuk, hogy az iskolánk életében, a tanár-diák-szülő viszonyban a várakozásoknak megfelelő javulás következett be. Erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak.

 

Tanárok véleménye:

- Az én osztályomban az átlaghoz képest több tanulásban akadályozott gyerek jár, így több magatartási probléma, nehézség is felmerül. Sajnos az elmúlt félévben elég dobogós helyen álltunk az Arizona szobát meglátogatottak listájában. Ezen a tanulók a kötöttségekhez, szabályokhoz, a három fontos szemponthoz, amihez joga lenne a tanárnak és a diáknak is, nehezen tudtak alkalmazkodni, többször megszegték. De úgy érzem, utána megbeszélve a konzulens tanárral a felmerülő problémát, alaposan átgondolták a történteket. Többször mérlegelték azt, mi lesz a következménye a sorozatos megszegéseknek, rendbontásoknak. A második félévben, talán a fent leírtak alapján, eddig már csökkent a tréningszobába távozó tanulók száma.  Nagyon hatásosnak, segítő szándékúnak érzem az Tréningszoba működését.

- Az Arizona Program bevezetésévei iskolánkban javult a fegyelmi helyzet.

Ez a reggeli gyülekezőkor, a tanórákon és a szünetekben egyaránt megfigyelhető. Osztályomban, ha a tanórát zavarónak nem használ a szóbeli figyelmeztetés, a három Arizona szabályt kell felolvasni. Már ez elég visszatartó erő, az Tréningszoba helyett a tanuló a fegyelmezett viselkedést választotta. Nagyon hasznosnak tartom, hogy a szabályok ellen sorozatosan vétő tanulónak a szüleit is személyesen tájékoztatják a csoport tagjai a gyermek viselkedéséről. Ezzel segítik az osztályfőnök munkáját, és elgondolkodásra késztetik a szülőt.

- A program beindulása óta az Arizona csoport tagja vagyok. Szerintem egy gyerek életében a rendszeresség és a következetesség mindig pozitív dolgokat eredményez. A tanuló érzi, hogy tetteinek következménye van, és dönthet a bennmaradás és az Tréningszoba között. Persze a jó irányú változtatás mindig hosszan tartó munka eredménye. Programunk lehetővé teszi, hogy a rendetlenkedő gyerekek szüleivel is találkozzunk, közösen oldjuk meg a felmerülő problémákat. A tanár-diák kapcsolatot erősítik a személyes beszélgetések. Úgy gondolom, hogy az Arizona Program beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amelyhez persze kellett tantestületünk pozitív hozzáállása is.

 

 A diákokra kifejtett hatások

A hétköznapi tapasztalatok megmutatták, hogy a világos szabályok alapján történő beavatkozások a tanórák zavarását mérsékelték. Azt a negatív "példakép jelleget", melyet a rendetlen diákok a többi tanulóra tehettek, a zavaró diák azon döntésévei, hogy elhagyja az osztálytermet, elkerültük. Elvettük a zavarók akcióitól a "színpadot", így a tanulni kívánó diákok számára létrejött egy nyugodt, megfelelő tanulási légkör. Ezt a légkört a diákok többsége kellemesnek találja, mert így koncentráltan tudnak dolgozni, könnyebb nekik egymásra, a tanárra, a tananyagra odafigyelni, és az állandó zajszint megszűnésévei kevésbé megeró1tetően tudnak megbirkózni a tanítási nappal.

  A renitens diáknak a tréningszobában tervet kell írnia  A "think small" (gondolkodj egy kicsit) mottó alapján szólítjuk fel a tanulót céljainak meghatározására, viselkedésének megmagyarázására. Ezáltal megnő annak lehetősége, hogy a zavaró diák belássa viselkedésének okát, tervet készítsen ezen okok és az ebből adódó következmények elkerülésére. Ha a diákok a tervben leírt viselkedési célt elérik, akkor azt sikerélménynek tekintik, azaz egy saját maguk által megalkotott feladatot teljesítenek sikeresen. Így ezek a tanulók is sikerélményhez juthatnak, melyekhez a tanórákon, különösen amelyiket állandóan zavarták, soha nem jutottak.

 

  Az elmúlt tanévben minden héten egy adott időpontban (csütörtök 6. óra) összehívtuk egy közös megbeszélésre azokat a gyerekeket, akik az előző héten kint jártak a tréningszobában. Ennek az volt a célja, hogy mindenki beszélhetett a többiek előtt cselekedeteiről, annak okairól. Nagyon kritikus an értékelték utána egymást, megoldási javaslatokat mondtak a negatív megnyilvánulásokról.

  Több esetben kérdőívet is töltettünk ki ezen gyerekekkel, melyek eredményeit, tapasztalatait a következő 6. órás megbeszélésen összegeztük. (9. sz. melléklet). Ezeket az összejöveteleket mindig ugyanaz a két nevelő vezette.

  Ebben a tanévben hetes viszonylatban is jóval kevesebb gyerek hagyta el a tanórákat, ezért úgy láttuk, ezektó1 a beszélgetésektől eltekinthetünk.

 

Diákok véleménye:

- Jó, ha elhagyja a rendetlenkedő az osztályt, mert a többiek csendben dolgoznak tovább.

- Örülök a programnak, mert nyugodtan tudunk dolgozni az osztályban.

- Nem idegesítenek senkit a rosszalkodók.

- Jó ötlet, kevesebb a rosszalkodó gyerek. Jobban tudunk figyelni a tanárra és egymásra is. Az osztályközösségünk jó irányban alakult.

 

 A szülőkkel való együttműködésre kifejtett hatások

A fegyelmezési projektnek nemcsak iskolán belüli, tanítási jelentősége van, hanem lehetőséget nyújtott arra is, hogy a szülőket újra bevonjuk az iskolával való együttműködésbe. A tréningszobában tett látogatásokat és az ott elkészített tanulói terveket dokumentáljuk. Ebből egy átfogó kép alakul ki arra vonatkozóan, hogy milyen gyakoriak a zavarás ok, és milyen előrelépések következtek be a viselkedési célokban. Ha egy diák arra a pontra jut, hogy a kívánt továbblépések kimaradnak, akkor a fegyelmezési program szabályzata szerint a szülőket a gyerekkel együtt tanácsadásra hívjuk.

  A szülők nagy része az ilyen tanácsadások, beszélgetések alkalmával az iskolát nem mint "figyelmeztetőt" (Ezt kell tenni!), hanem mint partnert (Mit tehetünk közösen?) ismerik meg, mely a további együttműködésre jótékonyan hat.

  A tanév végén felmérést készítettünk a szüló1c körében is a bevezetett Arizona Program ismertségéről, hatásairól. Nagy örömünkre szolgált, hogy a 260 kiadott kérdőívből (csak a 4-8 osztályban vezettük be a programot) 173 érkezett vissza, azaz a szülők 66,5%-a nyilvánított véleményt újításunkkal kapcsolatban. (10. számú melléklet)

A kérdőívek értékelése során a következő megállapításokra jutottunk:

- A szülők nagy többsége (60%) gyermekétől hallott a programról, de vannak olyan szülők is, akik részt vettek az 'év eleji tájékoztatón is (27%) és a tájékoztató szülői értekezleten (47%) is. Csak 7 szülő nyilatkozott úgy, hogy nem hallott a programról.

- A program 3 alapelvévei teljes mértékig egyetértett a szülők 67%-a.

- A megkérdezettek 61 %-a szokott beszélgetni gyermekével az Arizona

Programról.

- A válaszadók 37%-a úgy vélte, hogy javult az osztályok magatartása a program bevezetése óta. 42%-nak nincs e témában információja, 21 % látja úgy, hogy nem változott semmi.

- 85%-nak még nem járt a gyereke a tréningszobában, 13%-nak már járt, 6 szülő nem tudott információt adni.

- A megkérdezett szülők 70%-a véli úgy, hogy nem éri hátrány a tréningszobában gondolkodó gyermeket.

- 70% válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy tud a tréningszobába kikerült gyerekekkel folytatott rendszeres beszélgetésről.

- A tréningszobában járt gyerekek szüleivel folytatott beszélgetésről 55%-nak volt információja.

- A válaszadók 93%-a hisz abban, hogy a gyerekekkel történő nyugodt hangú beszélgetésnek meggyőző ereje van, és ez kialakítja bennük a felelősségteljes gondolkodást.

- Összesen a kérdőívet kitöltők 70%-a tartana igényt arra, hogy szakemberrel (pszichológus, pedagógus) illetve más szülővel az iskolában beszélgessen a gyereknevelés nehézségeiről.

  Ezen kérdőívek meggyőztek bennünket arról, hogy a kidolgozott programunkat a szülők is jónak tartják, érdeklődnek az eredmények után. Készek együttműködni velünk gyermekeik felelősségteljes gondolkodásra nevelése érdekében.

 

Szülői vélemények:

- Jónak tartom a programot. Egy rendetlenkedő gyerek ne zavarja se társait, se a pedagógus oktató munkáját.

Kifogásom: a gyerek kiesik az órai munkából, amit nehéz pótolnia.

- Az arizonás beszélgetésekkor kiderülhet, hogy a gyerek cselekedetének mi a háttere," felindultságból, sértődésből vagy egyszerűen heccből tette e azt, amit tett. Az osztály elhagyása után az órai munka nyugodtabb, csendesebb. Ez a körülmény elengedhetetlen a tananyag megértéséhez, elsajátításához.

- A tiszteletre nevelés fontos eleme a programnak.

- A mai kamaszok nem ismerik a tiszteletet sem a szülővel, sem az idős emberekkel, sem a pedagógusokkal szemben (vannak szerencsére kivételek). Ez részben nevelési probléma, de nagyrészt a rendszer hibája. A szülők napi hajszája a létfenntartásért, a munkahelyekért azt eredményezi, hogy nem beszélgetünk eleget gyerekeinkkel. Nincs idő, energia. Pedig ez lenne a legfontosabb! A program nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a problémákat meg kell beszélni. Tisztázni kell a felmerülő kérdéseket.

 

Újabb eredmények

  Az elmúlt tanévben 5 olyan osztály volt, ahol nem került sor segítő beszélgetésre, mert az alkalmak száma nem érte el személyenként az ötöt. Két olyan osztály volt, ahol csak 5 alkalom utáni, két osztályban 5, és 10 alkalom utáni, két osztályban 5, 10, és 15 alkalom utáni, és két osztályban, 5, 10, 15, 20 alkalom utáni, és egy osztályban sajnos sor került a 25. alkalmat is követő segítő beszélgetésre.

  Nagyon szembeötlő a különbség az idei tanévet illetően. 9 osztályban eleve nem volt rá szükség. Három osztályban volt 5, két osztályban pedig 10 alkalmat követő beszélgetés. A tendencia itt is javulást mutat.

 

  Tavaly az óraelhagyások gyakorisága úgy oszlott meg, hogy első helyen volt az 5. óra, ezt követte alig lemaradva a 4., majd a 3. óra. Jelentős számban fordult elő óraelhagyás a 2. órában is. Lényegesen kevesebbszer volt az óraelhagyás a 6. órában, de ennek az a magyarázata, hogy elenyésző osztályban voltak hatodik órák. Az első tanóra az, ahol valóban kevésszer éltek kollégáink a módszer nyújtotta lehetőséggel, és alig került sor óraelhagyásra. Az idei tanévben a 4. órában volt a legtöbb óraelhagyás, ezt az 5., majd a 3. tanóra követi. A második tanórában kevesebb óraelhagyás következett be, ezt az első óra követi, és a sort a 6. óra zárja a hatodik órák szórványos megléte miatt. Arányaiban azonban szembeötlő a változás. Csökkenő tendencia figyelhető meg.

 

 


Mellékletek

 

4. sz melléklet

 

Információk a tréningszoba felügyelője számára

 

Terem

 

Tanuló:

 

Osztály:

 

 

közbekiabált, beszélt

 

megtagadta a munkát

agresszív magatartást tanúsított

 

engedély nélkül elhagyta a helyét

tárgyakat dobált az osztályban

 

zavarta padtársát, környezetét

másokat megsértett

 

Mobiltelefont, tabletet használt

Zenét hallgatott

 

 

 

egyéb:

 

 

 

 

 

 

Tanár:

 

Tanóra:

 

Dátum:

 

Idő:

 


5. sz melléklet.

Heti nyilvántartás

 

Dátum

Tanuló

 

 

 

 

 

 

 

Oszt.

Nap

Órasz.

Ügyeletes

1.        

 

 

 

 

 

 

2.        

 

 

 

 

 

 

3.        

 

 

 

 

 

 

4.        

 

 

 

 

 

 

5.        

 

 

 

 

 

 

6.        

 

 

 

 

 

 

7.        

 

 

 

 

 

 

8.        

 

 

 

 

 

 

9.        

 

 

 

 

 

 

10.     

 

 

 

 

 

 

11.     

 

 

 

 

 

 

12.     

 

 

 

 

 

 

13.     

 

 

 

 

 

 

14.     

 

 

 

 

 

 

15.     

 

 

 

 

 

 

16.     

 

 

 

 

 

 

17.     

 

 

 

 

 

 

18.     

 

 

 

 

 

 

19.     

 

 

 

 

 

 

20.     

 

 

 

 

 

 

21.     

 

 

 

 

 

 

22.     

 

 

 

 

 

 

23.     

 

 

 

 

 

 

24.     

 

 

 

 

 

 

25.     

 

 

 

 

 

 

26.     

 

 

 

 

 

 

27.     

 

 

 

 

 

 

28.     

 

 

 

 

 

 

29.     

 

 

 

 

 

 

30.     

 

 

 

 

 

 

31.     

 

 

 

 

 

 

 


6. sz melléklet

 

 

6. sz melléklet

 

Felelősségteljes gondolkodás és cselekvés

 

Név

 

Osztály:

 

Dátum:

 

Mit tettem:

 

 

 

 

 

Mi az oka, hogy így viselkedtem:

 

 

 

 

 

Azért kerültem a tréning szobába. mert a következő alapszabályt nem tartottam be:

 

 

 

 

Mit gondolsz, milyen következményei lesznek a tettednek? (magadra, társaidra. tanárodra nézve)

 

 

 

 

 

Terveim:

Mit változtatnék meg a viselkedésemen, hogy ne sértsem meg az alapszabályokat?

 

 

 

 

 

 

Kinek a segítségét kérem?

 

 

 

 

8. sz melléklet

Információs lap az osztályba való visszatéréshez

 

Név

 

Osztály:

 

Dátum:

 

Idő:

 

Ügyeletes tanár:

 

 

9. sz melléklet

Kérdőív

A kérdőív kijelentéseire a következő válaszlehetőségek közül válogass:

                                                                                                                                                              

SOHA

RITKÁN

GYAKRAN

MINDIG

1. Unatkozom a tanítási órákon:

 

 

 

 

2, Az előző döntésedet indokold néhány mondattal!

 

 

 

3. A tanórán végig figyelek:

 

 

 

 

4. Ha valamit nem értek, megkérdezem:

 

 

 

 

5. Tanáraim kérdéseire tudom a választ:

 

 

 

 

6. A feleléstől félek:             

 

 

 

 

7.  Szeretek szerepelni az órákon:

 

 

 

 

8.  Szívesen vagyok az iskolában:

 

 

 

 

9. Az írásbeli számonkérést jobban szeretem:

 

 

 

 

10. Letör, ha rossz jegyet kapok: 

 

 

 

 

11. Otthon megszidnak a rossz osztályzat miatt:

 

 

 

 

12. Hazatérés után rövidesen nekiülök a tanulásnak:

 

 

 

 

13. Szívesen tanulok:         

 

 

 

 

14. Délutánonként legalább 1 órát tanulok:

 

 

 

 

15. Van olyan nap, amikor teljesen készületlenül jövök iskolába:

 

 

 

 

16. Felkészü1ésemet ellenőrzik a szüleim:

 

 

 

 

17. Egyedül tanulok:

 

 

 

 

18. Tanulás közben zenét hallgatok vagy TV-t nézek:

 

 

 

 

19. Családtagjaim zavarnak a tanulásban:

 

 

 

 

20. Beszámolok otthon az iskolában történtekről:

 

 

 

 

21. Az ellenőrzőmet legalább hetente egyszer megmutatom a szüleimnek:

 

 

 

 

22. Érdekelnek az osztályzataim:,

 

 

 

 

23. Az osztálytársaim kedvelnek:

 

 

 

 

24. Hangadó vagyok az osztályban:

 

 

 

 

25. Kedvenc tantárgyam ( Tantárgyaim. A tantárgy(ak) nevét írd ide, ha van):

 

 

 

 

 

26. Mi az a tevékenység,amit szívesen csinálsz az iskolában?(a saját véleményedet írd le!):

 

 

 

 

 

27. Szívesen barátkozom más osztályba járó gyerekkel: 

 

 

 

 

28. Érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam:

 

 

 

 

29. Érdekel szüleim véleménye:

 

 

 

 

30. Legkedvesebb időtöltésem (írd ide!):

 

 


Én nagyon korrekt rendszernek látom, amely azzal számol, hogy a tanár korrektül látja el a feladatát, a tananyag, a didakszis az adott „gyermekklientúrára” szabott noha egyikük-másikuk tantárgya, módszertana nyilván nagyobb tanulói önfegyelmet kíván, de azzal a lehetőséggel nem számol, hogy egy tanár a gyerekektől kérdezi meg, mi volt az előző órán, aztán valahogy megpróbál rögtönözni egy kérdve kifejtő módszert az új témára, az idő felét erkölcsi példálózásra ( miért nem tudtok nyugton maradni) fordítva.

 

Amikor én tanítani kezdtem, a lelkiismeretes tanár fogta a tanári kézikönyvet, abban megvolt a tanmenet, az óravázlatok, év elején átnézte, ahol volt valami szertári eszköz, vagy nyomtatvány hiánya, pótolta, ha nem tudta pótolni, kitalált valamit helyette. Volt egy tanítási sablonja, óra eleji számonkérés, új anyag, kérdve kifejtő módszer, csoportmunka, stb. Még lelkiismeretesebb tanár olvasta a szakmai lapokat, érdekesebb óraleírásokat tett a kézikönyv unalmasabb órái helyére, előbb-utóbb maga is talált ki valami új órát, leírta magának. (Tesztek, kvízjáték, kísérletek, problémamegoldó ötletrohamok, stb.)

 

Ha mindehhez hozzávette az iskolán kívüli színtereken tapasztaltakat ( Ének-zene tanár mondjuk Bernsteintől az ember zenéjét, Kokas Klárától a Zene megmozdítja a kezemet, biosz tanár Durell könyveit, rajztanár Bak Imre, Lantos Ferenc könyveit, vagy a GYIK híradásokat ), egész jó tanárrá válhatott.

 

Lelkiismeretlenebb tanár néhány hónap tanítási gyakorlat után már csak a könyvet, munkafüzetet tette ki maga elé, és rögtönözte az órákat.

 

A dacos tanár meg eleve kézbe sem vette a kézikönyvet, megtartja ő az órákat IQ-ból. Tankönyv, munkafüzet ki a padra, kérdve-kifejtő feldolgozás, mellé mese a tudományról, az életről. Az aztán tanárfüggő volt, mennyit ért az ilyen óra. Ha nem jutott el az iskolán kívüli színterekig, előbb-utóbb becsúszott a „jó fej volt, de nem sokat tanultunk tőle” kategóriába, vagy az alá. ( „Jófejsége elszállt, odalőn…”)

 

Volt még egy sajátos típus, az ideológiailag ellenzéki/dacos tanár. Némiképp persze szinte mindenki az volt, hisz a tételesen megfogalmazott, valóságban megvalósult szocializmus kettősétől mindenki eltért volna valamelyik felé, vagy ellenük, az ideológiailag terheltebb tantárgyak oktatói azonban könnyebb lélekkel dobhatták sutba a tanári kézikönyveket, szakmai közleményeket.

 

 

Tréningszoba!

 

1. Minden tanulónak joga van a zavartalan tanuláshoz.

2. Minden tanárnak joga van a zavartalan tanításhoz.

3. Mások jogait tiszteletben tartom.

 

Fiókban dosszié, abban a lapok. A lapokat szávai pótolja.




[1] Az osztályteremben történteket részben meghatározza az alkalmazott tanterv, didaktika, az iskola légköre, a családi háttér, stb.

[2] Nyilván attól is félhet a tanár, hogy ha toronymagasan kiemelkedik a kiküldések számában, ettől negatív megítélés alá esik „pedagógiai rátermettsége”.